Bihari Viki

2012-ben voltam először börtönben.

A Gyorskocsiban kezdtem, aztán a Kozma utca következett.

Lelövöm a poént: csak látogatni mentem.

Több, mint 2 évig küldtem csomagokat és leveleket egy barátomnak, mindeközben a beszélőkön betekintést nyerhettem a börtönök és fegyházak misztikusnak nem, de rémísztőnek inkább mondható világába.

Sokat agyaltam azon, miért tartják az embereket úgy, mint az állatokat, miért nincsenek normális képzések, beszélgetések és miért így működik a rendszer.

Szóval, ez már sok éve történt, aztán Büky Dorka pár nappal ezelőtt átküldte a könyvét, melyben elítéltekkel beszélget.

Elolvastam, láttam magam előtt az arcokat, sírtam, nevettem, visszautaztam a zárt falak mögé.

Jó könyv.

Tényleg.

Nekünk itt kint, a "szabad" világban, fogalmunk sincs róla, milyen jó dolgunk van.

Nem érintkezünk napi szinten rabokkal, bűnözőkkel és gyilkosokkal, ők amúgy sem emberek a számunkra, hanem orkok, selejtek, akiknek a négy fal között van a helyük.

Bele sem gondolunk, hogy ezeknek az embereknek is van sorsuk, családjuk és lelkük.

Dorka ezt mutatja meg nekünk, nagyon őszintén, nagyon életszagúan és nagyon megrázóan.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik burokban élnek és azoknak is, akik nyitottak.

Azoknak, akik egyből ítélkeznek és azoknak is, akik toleránsak.

Érdekes utazás, nagyon eleven "mozi".

Szívből köszönöm Dorka, hogy megírtad!!!