Vajda Mihály

Köztörvényes bűnözők. A magamfajta a kifejezést magát is politikai elítéltek, a GULAG lakói, ötvenhatosok, barátai, szótárából tanulta. S tudtam bár, hogy a politikaiakat plusz büntetésképpen a legkeményebb fiúkkal zárták össze; ergo biztos voltam benne, hogy sokkal „emberibb” figuráknak is kell lenniük közöttük, azért csak-csak nem szeretettem volna köztörvényesekkel barátkozni. Ha úgy adódott volna, valószínűleg elzárkóztam volna tőlük. Nem mintha azokat szükségképpen „veszedelmeseknek” tekintettem volna, vagy szükségképpen morálisan is elítéltem volna, de mégis … az ő világuk valami számomra idegen világ.

Dorka nagyszerű könyvét olvasván jöttem rá arra, hogy ezeknek a „köztörvényeseknek” bizony-bizony az idegensége taszított. Miközben mélyen megvetettem azokat, akik idegenkednek az idegenektől. Hiszen csak némely politikusok szótárában bűnöző valaki attól, hogy idegen! Dorka könyvét olvasván értettem meg: ha komolyan utasítom el nemcsak az idegengyűlöletet, hanem az idegenektől való idegenkedést is, akkor nem eleve elzárkóznom kell a köztörvényesektől, hanem meg kell próbálnom megérteni őket. Ahogy Dorka és társai teszik a Mesekörben, s maga Dorka teszi a könyvében. Attól persze az idegen még idegen marad, hogy én eleve nem idegenkedem tőle, hogy megértem – ha nem is mindig fogadom el - magatartásának, életvezetésének motívumait.

Köszönöm hát Dorka könyvedet.    

​