Perintfalvi Rita

A kötet lebilincselően izgalmas, néha rémisztően őszinte módon beszél emberi sorsokról, drámákról, tisztulásról és a szeretet utáni vágyról, ami valóban megválthat a pokoltól.

„Ott állsz a szikla peremén, elveszett az erőd és érzed, hogy leesel, zuhansz, de a szárnyával egy angyal felemel, megtart, visszalök téged. (…) Egész életemben bármikor, a kinti és a benti világban is, mindig voltak angyali emberek, akik valamiért érdemesnek tartottak arra, hogy tartsanak, támogassanak, hogy ne vesszek el. De mindig volt valaki, aki visszahúzott” – meséli az interjúkötetben a profi, akinek a fele életébe került, hogy egy brutális gyilkosság árán megvédje férfiúi büszkeségét. Az önérzet csapdájába esve a józan észt felülírta egy olyan pillanat, amelyet soha többé nem lehet meg nem történté tenni. A poklot járta meg ő, a kötetben szereplő társaival együtt, a magány, a kegyetlenség, a megalázottság és a végtelen kiszolgáltatottság bugyrait egy olyan világban, amelynek kétségbeejtő sötétségéről nekünk – a börtönfalakon túl -  fogalmunk sincsen. És mégis az ördög, akivel táncba kezdett nem rántotta magával örökre, mert hirtelen jött egy angyal és elkezdődhetett az Angyalboksz a lelkekért. Az Angyalboksz nemcsak a könyv és egy korábbi mesejáték címe, amit Büky Dorottya és barátai együtt hoztak létre a balassagyarmati fogvatartottakkal, hanem egyben össze is foglalja ennek a rendkívüli küldetésnek a lényegét. A Mesekör egy megszégyenítés nélküli elfogadó tér, ahol álarcok nélkül lehet bárki önmaga, úgy hat, mint az anyai szeretet, csak van és kész – ahogy Dorka mondja. A profi hite abban, hogy Isten mindig küld egy angyalt nem lenne lehetséges ezek nélkül az emberek nélkül!

 

​